Sziasztook!
Ez most egy nagyon rövidke kis szösszenet lesz, még egy éve a harmadik rész által ihletve írtam.
Jó szórakozást!
Kitty
Sok minden történt azóta, de soha nem gondoltam volna, hogy
így alakul az életem. Most minden olyan, mint az előtt kivéve, hogy akkor volt még akikre számíthattam, most pedig csak egy ember van mellettem a szükségben.
Édesanyám nem jött vissza, a húgom sincsen már velem a legjobb barátom pedig máshol él. Így leírva mindez nagyon búsan hangzik, mégis van, ami a lelket
tartja bennem, hogy ne őrüljek bele a múlt fájdalmas emlékeibe. A sebeket a
mosolyával gyógyítgatja, de ezek örökre nyomot hagytak bennem. Bárhogyan is
szeretném, a rém álmok minden éjjel emlékeztetnek a sok fájdalomra, vérre,
halálra, amit láttam. Ez a három év megváltoztatott. Ő javasolta ezt is, hogy
írjam ki magamból a traumát. Azt hiszem, sokkal többet tesz értem, mint én
valaha is érte. Ez bánt, hisz ő mindig is tiszta szívből szeretett, míg én csak
akkor jöttem rá, hogy mit is érzek, amikor már majdnem elvesztettem. Amikor azt
hittem megölték elgondolkodtam egy pillanatra, hogy valami olyant teszek, amit
megbánnék,de ahogyan jött a gondolat, úgy el is illant, majd pedig át vette a helyét a düh és a bosszúvágy. Abban a pillanatban azt hittem, hogy mindennek vége. A lelkem
darabokra foszlott azzal a mozdulattal, ahogy őt elhúzták a kamerák elől.
Üvölteni tudtam volna, teljes erőmből, ahogyan csak a tüdőm bírja. Sikoltani akartam
akartam, de mozdulni nem tudtam és az ájulás érzése úgy fonódott körém, mint a
legkényelmesebb pulóverem, a lábam reszketett, de nem adhattam fel hisz futnom kellett kellett,rohanni, hogy a támadások ne árthassanak senkinek sem. Elkezdtem futni az óvóhely felé, de más nem is járt a fejemben csak hogy
vele mi lehet. Jól van-e, és ekkor elhatároztam, hogy ha életben van, mindent meg fogok tenni azért, hogy többet ne kelljen elengednem. Szóval, bárhogyan
is nézem, kicsit későn jöttem rá, hogy mennyire szeretem,de mégis velem van, és napról napra ápolja a
lelkem. Vigaszt nyújt, amikor elkeseredem és minden nap emlékeztet arra, hogy ugyan az életem nem volt a legtökéletesebb, mégis van miért hálásnak lennem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése