Nos, a harmadik napi feladatot nem akartam megírni és sajnos nem is lesz
hosszú így sem, de mivel most jutott eszembe egy ugyan nem különleges hely, de
az emléke és a hangulata annál szebb. A helyről azt érdemes tudni, hogy
Balatonarács aprócska vasútállomása mellett van, a főztjük mennyei és meglepően
közvetlenek/kedvesek a vendégekkel (nagyon nem az a tipikus étterem a hely).
Szóval, ha valaki arra jár, azt a helyet nyugodtan merem ajánlani. :D
Na de
kezdjünk is bele. Jó olvasást. :D
A nap fénye tompán sütött a horizont aljáról, mi pedig nevetgélve indultunk
el a szállásunkból, hogy valami vacsora után nézzünk. Füred utcái békések és
csöndesek voltak, az ég pedig azúrkéken vigyázta lépteink. A nap ugyan már
lemenni készült, de még így is nagyon jó idő volt ahhoz, hogy csak egy pólóban
induljak el. Nem kellett sokat sétálnunk, ugyanis Balatonarács csak pár
utcányira volt a szállástól, de mi minden pillanatát élveztük, majd amikor
megérkeztünk, hosszas dilemmázás után kiválasztottuk a vacsoránk és helyet
foglaltunk egy asztalnál a teraszon. A hely inkább volt kocsmaszerű, mint éterem,
de nem zavart minket, mert csak egymásra figyeltünk. Az idő lassan hűlni kezdett, de nem volt
hideg, inkább csak az a kellemes nyári hűvös volt, amit annyira szeretek.
Amikor a kedves pultos hölgy ki hozta a vacsoránkat, mi neki láttunk a szaftos,
ínycsiklandó gyrosztálnak. A vacsora alatt jókat nevettünk azon, hogy biztosan
úgy nézünk ki, mint akik most randiznak először, pedig már évek óta együtt
vagyunk. Amikor végeztünk a vacsorával, vidáman indultunk vissza a szálláshelyünkre.
A nap le ment már és talán tíz óra is elmúlt, de mi még egy darabig nem aludtunk,
mert a szálláson egy nagy adag fagyi várt ránk, amit egy jó film kíséretében el
is tüntettünk mind az egy kilójával együtt. Ugyan nem egy különleges helyről
írtam, de nekem Füred utcái a legszebbek, amíg csak élek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése